James Franco
James Franco színész, festő, író, rendező és producer – valódi életművész – 1978-ban született Palo Altóban, Kaliforniában. Színészettel komolyabban a '90-es évek végén kezdet el foglalkozni.
Első komolyabb lehetőségét a James Dean (2001) című tévéfilm címszerepe jelentette. Az alkotást ugyan vegyesen fogadta a szakma, azonban emlékezetes alakításának köszönhetően Franco elnyerte az Emmy- és a Golden Globe-díjat is. Ennek kapcsán figyelt fel rá Robert De Niro, aki szerepet ajánlott neki Az igazság órája (2002) című filmjében.
Szélesebb körű ismertségre Harry Osbornként tett szert Sam Raimi Pókember trilógiájának köszönhetően, bár eredetileg Peter Parker szerepére pályázott (Pókember – 2002, Pókember 2 – 2004, Pókember 3. – 2007).
Az Annapolis - Ahol a hősök születnek (2006), a Flyboys - Égi lovagok (2006) és a Trisztán és Izolda (2006) című produkciókban már főszerepben láthattuk.
A Ananász expressz (2008) című komédiában jó barátjával, Seth Rogennel játszott, alakításáért Golden Globe-díjra jelölték. Párosukat legutóbb az Itt a vége (2013) című vígjátékban láthattuk.
James Franco karrierjének egyik fontos állomását a 2010-es év jelentette. Julia Roberts oldalán láthattuk az Ízek, imák, szerelmekben (2010), a Üvöltésban (2010) Allen Ginsberget alakította, de még ugyanebben az évben főszerepet kapott a 6 Oscar-díjra jelölt 127 óra (2010) című filmben is.
2011-ben egy nagyköltségvetésű hollywoodi szuperprodukcióban, A majmok bolygója: Lázadásban (2011) tűnt fel, melyet 2013-ban egy újabb kasszasiker, az Óz, a hatalmas (2013) követett, melyben Mila Kunis, Michelle Williams és Rachel Weisz oldalán kapott szerepet. Még ugyanebben az évben Hugh Heffner szerepében játszott a Lovelace (2013) című életrajzi drámában.
A The Broken Tower (2011) és az As I Lay Dying (2013) című alkotásoknak egy személyben volt rendezője, producere, írója és szereplője is.
James Franco egy barátjával, Vince Jolivette-el saját produkciós céget üzemeltet (Rabbit Bandini Productions). 2014-ben jelent meg első verseskötete, a Directing Herbert White. Könyvéért és festményeiért is rengeteg kritika éri, melyekre fittyet hányva folytatja a provokációt.
